Éles
füttyszó hasított a levegőbe óva intve a kint álldogáló és
ölelkező szülő-gyerek párosokat, a további gusztustalanul
nyálas bucsúszkodástól.
Draco
Malfoy már rég a prefektusi kocsiban üldögélt,és kibambulva
várta az indulás percét.
A
nap sugarai átszűrődtek a viharvert ablakokon de ez ellenben a
többi emberel, a fiút csak még jobban lehangolta.
Mindenki
mást láthatóan vidámmá tett a arcot csiklandozó napsütés,
csak a magányosan üldögélő mardekárost nem.
Fanyar
ábrázattal bámulta a könnyüket törölgető
szülőket,nagyszülőket gyerekeket. Egyáltalán nem tetszett neki
a látvány amiben részesült.
Őt
az apja hozta ki a King Crossra, de amint befutott a vonat egy
intéssel lezavarta a bucsoszkodást, és szokása szerint már
tovább is állt.
Draco
az első éveiben ezt zokon vette tőle,de ahogy teltek az évek már
nem érdekelte annyira a dolog.
Azonban
most újra elöntötték a régi sérelmei ahogy az érzelgős
jeleneteket bámulta.
Elfordította
a fejét mert már nem tudta tovább nézni a gyomorforgatóan boldog
embereket anélkül hogy ne akarna lerohanni és minden egyes boldog
embert megátkozni. Az ő életük olyan könnyű lehet...
Abban
a pillanatban Pansy Parkinson lépett be 32 fogas mosolyt villantva
az ott ülő Dracora.
A
fiú nem tudta eldönteni hogy a nyálas szülők rosszabbak vagy az
hogy az elkövetkezendő 4 órában össze lesz zárva Pansyvel és
még egy rakás szerencsétlennel.
Végül
az utóbbit találta nyomasztóbbnak.
-Pansy...Hello-nyögte
ki egy kicsit se lelkesen.
-De
jó hogy itt vagy!Már vagy negyedórája téged kereslek-azzal
levágta magát a fiú mellé aki odapréselődött az ablaküveg és
Pansy csupasz lábához.
-Szuper.
Nem mennél kicsit arrébb?
-Mi?Jajj
persze tessék.-a lány arrébb húzta a lábát de csak annyira hogy
Draconak ne kelljen összehúznia magát. Így se fért el
kényelmesen de legalább nem kellett azt képzelnie hogy egy
présgépben van. Magában szitkokat szórt. Volt még ezer hely de
Pansy pont odaült mellé úgy hogy még esélye se legyen
kényelmesen utazni.
-Na
és hogy telt a szüneted?Képzeld mi voltunk Atlantában ahol…-Draco
még ha akart is volna(nem akart) akkor se tudott volna válaszolni
Pansy kérdésére mivel a lány már bele is vágott a nyári
szünete ismertetésébe. A fiú nem nagyon foglalkozott azzal hogy
mit is mond a lány. Az ajtót kezdte el fixírozni és azért
imádkozott hogy valaki végre bejöjjön mert kezdett őrjítő
lenni a mellette ülő Pansy..Néha hümmögött párat hogy a
lánynak ne nagyon tűnjön fel hogy a legkevésbé se foglalkoztatja
az hogy milyen talárt sikerült szereznie magának Párizsban,vagy
hogy látott egy unikornist.
Néhány
órának tűnő perc múlva nyílt és csukódott az ajtó.
Hermione
Granger és Ron Weasly lépet be nevetve.
A
lány már talárban volt,amin ott virított a prefektusi jelvénye.
Maga
a talár nem lehetett valami új,mert itt ott foszladozott és néhol
a fiú varásnyomokat is vélt felfedezni. Granger haja hullámosan
omlott a vállára a szeme pedig bizalmat sugárzott.
A
lány alakja az elöző évekhez képest sokkal nőiesebb volt. Ha
nem egy sárvérűről lett volna szó Draco még csinosnak is
találta volna a Griffendéles okoskát.
De
így csak gyorsan elkapta a tekintetét,és újra vagy inkább most
először tényleg figyelt Parkinsonra. Ez az állapot nem tartott
túl sokáig mert a Malfoy fiú tekintete egyre csak a Ront kioktató
lányra vándorolt.
Ilyenkor
mindig észbe kapott,és szinte kényszerítette magát arra hogy ne
sandítson felé.
Ez
nehezebb volt mint hitte,ugyanis a lány pont előtte foglalt helyet.
A
vonat vagy 1 órája mehetett már mire minden házból megérkeztek
a kijelölt prefektusok.
Malfoy
igazi megváltásnak érezte amikor bejött a két iskolaelső,és
elmondta nekik a szokásos sablon szöveget.
A
lelkesedése azonban azonnal alább hagyott mikor rájött hogy
mindenféle szabályról,és hasonló dolgokról papol nekik a két
Hollóhátas lány.
Újfent
elkezdett unatkozni,így egyre többször tévedt a szeme Hermionéra.
A
lány feszült figyelemmel hallgatta a két Hollóhátast,a
gondolatai látszólag egy percre se kalandoztak el.
De
mintha csak megérezte volna hogy Draco nézi őt ráemelte a
pillantását,és összevont szemöldökkel amolyan „Mi
van?”nézéssel bámult bele az őt ostromoló szürke szempárba.
A
fiú gyorsan lesütötte a szemét,és szégyenlősen a kezét kezdte
vizsgálgatni.
Ezen
maga is meglepődött hisz eddig számára szégyenlősség nem
létező fogalom volt.
Elege
volt már a teste furcsa reakcióijaiból,amiket az agya sehová se
tudott tenni.
Minek
ostromolja a lányt?Hisz utálja,szívből gyűlöli.
De
akkor miért?Malfoy elgondolkozott azon mi lenne ha tudomást
szerezne az apja arról hogy egy griffendéles sárvérűn
gondolkozik.
Egészen
biztos hogy kitagadná a családból de legalább...
-Draco?-Pansy
meglengette az említett előtt a kezét ezzel kizökkentve őt a
bambulásból.
-Mi
van?-kérdezte kicsit sem kedvesen a fiú. Akkor vette észre hogy
rajtuk kívül már senki sincs a kabinban.
-Te
mész elsőnek. Csak végig kell menni az egész vonaton,majd
kiosztani néhány büntetést a griffendéleseknek. Amugy min
gondolkoztál ennyire?
-Semmi
olyanon amihez közöd lenne-ezzel Draco felállt,kikerülte a
megszeppent lányt és kiment a kabinból.
Miután
Malfoy végig ment az egész vonaton,ellenőrizve azt hogy minden
rendben van -e beült Crack és Monstro mellé.
Nem
igazán vágyott a társaságukra,de még mindig jobb volt velük
lenni mint egyedül.
Crack
mindenféle édességet evett,a mellette ülő Monstro pedig horkolva
aludt.
Ő
maga nem kezdett el beszélni velük,inkább fellapozta a keze ügyébe
kerülő prófétát és próbált olyan írást találni ami nem
Harry Potteről szólt.
Ilyet
nem nagyon talált így inkább beletömte a ládájába a
szennylapot,és próbáta lefoglalni magát.
Azon
tűnödött hogy még mennyi ideig kell ebben a penészes kabinban
ücsörögnie,mikor a folyosóról hangok szűrödtek be.
Draco
felkapta a fejét és fülelni kezdett mivel a hangok ismerősen
csengtek.
-Tűnj
az utamból Parkinson megérteted?-Hermione összetéveszthetetlen
hangja szűrödött be.A hallgatozó fiú résnyire húzta ki a
tolóajtót.A griffendéles lány az indulatól zihálva fogta a
pálcáját Pansyre,aki ezzel szemben nyugodtan sőt kirivóan állt
fittyet hányva arra hogy a griffendéles bármelyik pillanatban
megátkozhatja.
-Na
mit csinálsz?Megátkozol?Te?Egy mocskos kis sárvérű akinek
mindengol van a helye csak nem itt?-Draco elérkezettnek látta az
időt arra hogy kibandukoljon a folyósóra és leállítsa a két
vitatkozó lányt.Azt gondolta hogy a puszta megjelenése elfojtja
majd az indulatokat,hisz az istenért ő egy Malfoy...
-Mit
keresel itt Granger?-a lány meglepetten bámult a fiúra
valószínűleg nem számított a megjelenésére.
-Ha
nem tudnád prefektus vagyok,végzem a munkám ellenben veled aki
csak ül bent és semmit se csinál.
-Ááá
Granger-lány nem kéne még egy mardekárost felbőszitened…-a
griffendéles már nyitotta a száját hogy valami sértőt fűzön
hozzá a beszélgetésnek nem nevezhető veszekedéshez amikor a
folyosó végén egy nyurga vörös hajú alak jelent meg.
-Hermione?Merlinre
mit csinálsz ezekkel?-az utolsó pár szót olyan megvetéssel
ejtette ki mint Rita Virol nevét.A mardekáros jelenlévők erre
legszívesebben a pokol mélyéig átkozták volna a fiút aki
időközben már körükben állt.
-Most
már remélhetőleg semmit.-ezzel mgfordult és elindult a kabinjuk
felé.-Akkor most jössz Ron?-kérdezte a lány mivel nem hallotta
maga mögött Ron lépteit.
-Persze
megyek már.
Draco
néhány pillanatig csak bámulta a griffendéles lány távolodó
alakját,majd észbe kapott és gyorsan besliszolt a kabinjába hogy
ne tűnjön fel senkinek hogy a kellettnél kicsit tovább meredt a
lányra.
------------------------------------------------------------------------
Amikor
kilépett a Roxfort expresszből,igazán elege volt már mivel Pansy
állandóan a nyakában loholt és folyamatosan hablatyolt.Próbált
szabadulni a lánytól de ez elég nehezen ment neki mivel még az
elsősök tömegén is sikerült utána verekednie magát.Szegény
megszeppent 11 éveseket olyan hével döntöttte fel Pansy hogy az
egyik eltörte a karját.
A
fiú gyorsan felpattant a kocsira majd csak rménykedni tudott abban
hogy a lány lámaradt mögötte.
Természetsen
nem volt ilyen szerencsélye.
-Szóval
ott tartottam hogy voltunk az Abszól úton és..-a lány nem tudta
tovább folytatni mivel Draco a szabába vágott.
-Nem
lhetne hogy csak egy percre nem pofázol mindenféle badarságot?-a
lány zavartan nézett vissza a fiúra és úgy tünt hogy most
komolyan sikerült megbántani őt.Malfoy nem tudott együtt érezni
vele mivel végre nem zsibbasztotta az agyát a sok ostobaság amit
előzöleg Pansy össze pofázott neki.
Mikor
végre megérkeztek rögtön a Nagyterem felé vették az irányt
immár csöndesebben.Crack és Monstro maguktól nem beszéltek csak
ha valaki kérdezte őket,Pansy pedig egyenes hátal és karba font
kézzel nézett szigoruan csak maga elé nézett.Kerülte Draco
pillatását,és amint beértek azonal leült egy mardkáros
lánycsapathoz, abban a hiszmben hogy sikerült megbántania a fiút.
Azomban
ez korántsem volt így,sőt inkább elenkezőleg.Végre senki se
beszélt neki mindenféle unalmas lányos dologról.Szinte amint
helyet foglalt elkezdődött a beosztási ceremónia.
A
sok kis elsős reszketve állt és várt arra hogy önmagukra
kerüljön a sor.Kivéve egyett.Egy fekete hajú,korához egy kicsit
túl nagy fiú magabiztosan állt a majd bepisilő tárasai között.
Draco
azzonal magát látta meg a magabiztos kiállású fiúban.Ő is pont
ugyan így állt a többi társa között.Tudta hogy Mardekáros
lesz,hisz ezt akarta,és mint köztudott a süveg abba a házba rak
ahová te menni szeretnél.
-Reagen
….-a fiú kisétállt az emelvényre,majd egyenes háttal leült a
székre ahol elötte már vagy 30 gyereket beosztottak.A süveg
miután rákerült a fekete hajkoronára nem sok ideig gondolkozott a
válaszon.
-Mardekár!-a
fiú elmosolyodott majd az asztala felé vette az irányt.
Nem
ült le az asztal szélére mint a többiek egyre csak keresett
valakit a tekintetével.Ez a bizonyos valaki bizony Draco Malfoy
volt.Reagen lassaú megfontolt léptekel törtetett előre mint a
mugli tinifilmekben a nagymenők.
-Hé
mamlasz arébb huznád a rottyant hájadat?-kérdezte Reagen amint
odaaért Malfoyékhoz.Crack meglepödve bámulta a szemtelen
elsőévest majd tekintetét a nagy kutyára függesztette.
-Ülj
csak le Reagen!-Crack duzzogva arébb huzodott ezzel helyet adva a
kis törtetőnek.Volt valami a fiúban ami felkeltette Draco
érdeklődését.
-Köszönöm
Malfoy.Szoval ti szerettek ide járni?-kérdezte kicsit sem feszengve
a fiú.
-Nem.Az
igazgató állandóan a nagy Harry Pottert meg a házát
ajnározza.Amikor elsős voltam majdnem győztünk de Dumbledore
adott egy srácnak pontot csak mert sakkozott...
-Én
is azt hallottam hogy nem valami fényes hely ez szóval sokkal
szívesebben mentem volna a Drumstrangba,de a hülye szüleim nem
engedték...bár azt suttogják hogy itt ezerszer jobbak a lányok az
ágyban-Draco megütközve bámult a perverz kis 11 évesre aki még
mindig huncutul mosolygott.Komolyan ott atrtunk hogy kis pisisek
fantáziálnak a sexről?Akik még az első csókon se vannak
túl?-Bocs Malfoy és csatlósai de mennem kell hívnak.-pár másod
vagy harmadéves lány integetett neki.Reagen megse várva a választ
már ment is oda hozzájuk.
-Kedves
elsőévesek!- hirtelen a teret bezengte Dumbledore hangja de Draco
szokásához híven most se figyelt arra hogy mit mond az
igazgató.Még mindig sokkolta az elsősel való párbszédük.Végig
nézett a többi asztalnál lévő fiatalon,tekintetével most is
Hermionét kereste,de végül egészen más valakit talált meg a
kristálytiszta kék szempár.
Egy
hoszzú fekete hajú,zöld szemű régi barátján Crystalon akadt
meg.
Az
elöző évet kihagyta mivel Ausztráliába kellett menniük,és
onnantól kezdve elérhetetlen volt.
Így
mikor a mardekáros fiú megpillantotta a lányt szélesen
elmosolyodott.Egészen euforikus hangulata lett,rögtön odaakart
rohhanni és megöelni a hugrabugos barátját pedig ez nem az ő
műfaja volt.
Crystal
szemöldökráncolva figyelt az éppen beszélő rózsaszínbe
öltözött békaképű tanárra,úgy tünt ő még nem vette észre
Malfoyt.Legalábbis Malfoy nagyon reménykedett ebben.
Mint
később kiderült az illető akire a lány annyira figyelt Doles
Umbridge,az új sötét varázslatok kivédese tanár.Dracot nem
igazán érdekelte hogy miről csacsog össze,így inkább Crystalt
vizsgálta.
Megállapította
hogy nem sokat változott az elöző évekhez képest a lány.
Határtalanul
boldog volt attól hogy újra itt van a legjobb barátja.Amikor
harmadévesek voltak nagyon sok időt töltöttek
együtt.Megosztották egymásal a legbensőbb érzéseiket,és a
legtitikosabb titkokat is.Draco senkivel nem volt olyan őszinte mint
Crystalal,még a saját anyával se.Így aztán amikor a lány szó
nélkül lelépet,jogosan érezte magát oly egyedül és
megbántottan.Gyorsan elhesegette ezeket a gondolatokat mielött az
örömét átveszi valami más rossz érzés.Időközbn a pöttöm
tanár visszavonult a székéhez.Draco körülnézett.Mindenki
elkezdett enni,így elérkezettnek látta az időt arra hogy váltson
pár szót Crystalal.
Kikászálodott,majd
a hugrabugosok asztala felé vette az irányt.Senki se törödött
vele mindenki elmélyülten falatozótt,kivéve egy valakit.Crystal
őt vizsgálgatta mintha nem tudná eldönteni hogy tényleg az
ifjabb Malfoyt láttja -e.
Draco
erre szélesen elmosolyodot.Mulattata a helyzet ahogy a legjobb
barátnője nem ismeri fel.
Mintha
csak erre várt volna a lány felpattant és kicsit sem törödve a
hugrások meglepett pillantásával,néhány lépésel átszelte a
közte és a Draco közti távolságot és a fiú nyakába borult.
Malfoy
meglepödött a hirtelen öleléstől,de azért visszaölelte a
lányt.
Milyen
rég zárta már a karjaiba Crystalt…
-El
se hiszem hogy te vagy az.Azt hittem elmentél a Drumstrangba,vagy
hogy már rég elfelejtettél.
-Téged
aligha lehet elfelejteni Crys.-a lány belekuncogott a fiú izmos
vállaiba-Figyelj találkozzunk 11-kor a szokásos helyünkön jó?Ott
megbeszélhetünk mindent nyugottan anélkül hogy felnyársalnának
a többiek a tekintetükkel.-a pillantása Hermionéra tévedt aki
őket bámulta,ám amikor találkozott a tkintetük hirtelen valami
nagyon érdekeset talált a megyfa asztalban.Néhány pillanat
erelyéig még figyelte a lányt de utána kényszerítette magát
arra hogy újból Crystalra öszpontosítson.
-Annyira
hiányzottál Draco.-mondta a hugrabugos majd kibujt a fiú
karjaiból,és bárgyun vigyorogva visszament a saját helyére.
